ZSELICTOUR

A legszebb helyekre nem vezet könnyű út...

2012.08.25. Szalonnázós túra

Kis létszám, nagy lelkesedés, a szalonnázás helyett inkább még egy kis kerülő, a tervezetthez ezzel hozzájött kb 6-7km kemény terep, de gyönyörű táj. Poros, nehezen járható földutak, rekkenő hőség és a mindig szép zselici táj jutott a mindössze három résztvevőnek, de enyhítette a kínokat Mátyáskútnál a friss forrásvíz és Petörkén a "büfés néni" kedves meghívása, ami egy nagy tál sült birkahús volt ajándékba a nem kevés elfogyasztott ital mellé. 

2012.03.18. Szezonnyitó

A várakozásomat alulmúlta a létszám, mindössze ketten voltunk Pistivel, aminek nagy előnye az volt, hogy 19-es átlagot mentünk olyan terepen, aminek nagy része földút, kis része sosem járt ösvény volt... Déli irányban hagytuk el a várost és a "postás úton" Ropolyig a szembe érkező déli-délnyugati széllel is gyakran meggyűlt a bajunk. Kardosfától olyan utat kerestem, amerre eddig még nem jártam. Nehéz terep, puha, felázott, vadak által összejárt, de szinte érintetlen erdő, három akkora szarvascsorda, hogy rendesen megijedtünk, és az erdő közepén eldugott Visnyeszéplak környéke adta az élményeket. Visszafelé már ismert földúton, kis kitérővel értünk Petörkére, onnan pedig Kaposdada és Dózsatelep irányából érkeztünk meg Kaposszerdahelyre, aztán Kaposvárra. Tíztől kettőig 58 km, rövid pihenők, szembeszél, gyönyörű táj, a környék talán összes létező szarvasa, madarak, és jóízű fáradtság volt a jutalmunk. Ismét sajnálhatja, aki nem volt itt... Pisti szerint ideális levezetés volt idei első Balaton-köre után, amit előző nap tett meg... :)

 

2012.02.18. III. Xl-fittlesz spinningmaraton

A Fuszekli színeiben négy fős elszánt csapat állt rajthoz, hogy öt órán át tekerjen teremben felváltva. Jól is indult a verseny, de sajnos az első óra vége felé sok spinner gép mérőórája megállt és a rendezők úgy döntöttek, megváltoztatják a feltételeket. Rövidebb lesz a verseny, mind a 16 csapat 1 órát teker  6 kerékpáron felváltva könnyű, illetve nehezebb ellenálláson egyaránt. Ezért egy komoly sprintverseny alakult ki, ahol amatőrök és többszörös bajnok kerékpárosok egyaránt mindent beleadva tekerték ki magukból a szuszt. Érdekességképpen, az első helyezett csapat is 37 km-en belül (36,91) teljesített egy óra alatt, a leglassabbak is alig kevesebb, mint 30 km-t tekertek. A középmezőny és az eleje igen szoros, néhol mindössze pár-tíz méteres különbséggel végzett. Csapatunk minden amatőr lelkesedését, kialvatlanságát és fáradtságát latba vetve a hetedik helyet szerezte meg, ami újoncként szerintem nem is rossz eredmény, főleg annak tudatában, hogy az élmezőny többségében igazolt sportolókkal jócskán erősített csapatokból állt. A megtett táv alapján sem kell szégyenkeznünk, hiszen az amatőr mezőny egyik legjobb eredményét értük el és az előttünk lévő két csapat 100 méteren(!) belül volt. A technikai malőr és a kis csalódás ellenére mindenki jól érezte magát, az egészséges fáradtság azért csak összejött, tapasztalatot szereztünk, új embereket ismertünk meg és csapattá kovácsolódtunk. Legközelebb talán jobban sikerül. Már alig várom az igazi jó időt, hogy a szabadban is tekerhessek egy jót!

 

2012.02.05. "Kaposvár dombjai"  Farsangi félmaraton.

"Nagy az isten állatkertje" típusú rendezvény mínusz 7 fok körüli hideg, kb 25 cm hó és több, mint kétszáz(!) őrült, aki ilyen időben 21 km-t fut!!! Meg még egy, aki bringával kíséri őket... Péter Attila emlékezetes rendezvényt szervezett a kaposvári farsang hétvégéjére. Aki részt vett, garantáltan megjegyezte egy életre és unokáinak is mesélni fogja! Tréfát félre, kisütött a nap és kimondottan jó érzés volt a letaposott, néhol ropogós puha hóban nézni a várost a dombtetőkről, figyelni a futók kipirult de elszánt arcát, elkapni pár mosolyt és leolvasni az arcokról, hogy "jé, van nálam is őrültebb", meg, hogy "ez se teljesen normális". Többen mondták a futók közül út közben, hogy ilyen élvezetes félmaratonjuk még nem volt. Csodálatos hangulat, a pálya szélén szurkoló emberek( volt aki pálinkát, más kockacukrot kínált), lovas szán, mosolyok és számomra hihetetlen kitartás. Külön büszkeség, hogy nagyon sok helyi sportoló és sportvezető, de még a Csiky Gergely Színház sok dolgozója is teljesítette a nem mindennapi futóversenyt. De a résztvevők közt volt országunk nagy büszkesége, Lubics Szilvia is, aki 2011-ben a megdöbbentő Spartatlon verseny női győztese volt (nézd meg a google-ban, hány km Athén és Spárta közt a távolság...), és a versenyt megelőző délután a Fuszekli vendégeként igazán jó hangulatú, közvetlen és vidám élménybeszámolót tartott a városháza dísztermében. Egy igazi futóhétvége volt beszélgetésekkel, új ismeretségekkel, krampampuli-bulival, és mindenki számára életre szóló élményt nyújtó, szép, de kemény terepen, hóban futással.

Tisztelet a résztvevőknek és a szervezőknek is, akik keményen állták a sarat (vagyis havat)!

 

2012.01.14. "Télen a jégen" gyalogtúra a Boronka-melléki tájvédelmi körzetben, az Aranyos patak környékén.

Szeles, de napsütéses, szinte tavaszias időben, 20 fő körüli létszámmal és a Ddnpi dolgozóival kirándultunk és szalonnát sütöttünk. A zöldhatóság munkatársai ismét rengeteg információval színesítették a túrát a környék földtanától kezdve az állat-és növényvilág részletein át egészen a terület vízgazdálkodásáig. A patakparton egy hangulatos helyszínt találtak az év első szalonnasütéséhez, ahol mindenki igény szerint készíthette és fogyaszthatta el ebédjét. Kirándulás, friss levegő, jó hangulatú beszélgetések, érdekes történetek a környékről, jó társaság, finom ebéd, és egy fáradhatatlan hat és fél éves kislány, aki a legtöbb élményt szerezte és okozta is egyben. Mindenkinek szívből ajánlom figyelmébe a programokat a www.ddnp.hu oldalon.

 

2011.09.25. "Kishegy Kupa" cross country mtb. verseny Balatonlelle, 40km(nem kerékpártúra a Zselicben)

Négyen vágtunk neki a feladatnak, akik közül ketten már vettek részt ezen a versenyen a korábbi években, mi ketten Gyuszi barátommal még nem tudtuk, mire vállalkozunk... Három táv közül választhattunk: 1 kör =majdnem húsz km, 2 kör - értelem szerűen a duplája, 3 kör -szóba sem jöhet... Mivel az odaút nagy részét azzal töltöttük, hogy az egy-, vagy a kétkörös távot válasszuk, még a nevezés pillanatában is tétováztunk. Rutinos bicajos Gáborom azt mondta, elég az egy kör. Pisti és én kacérkodtunk a kettővel, de bátortalanok voltunk. Végül Gyuszi döntött: mind a négyen a két körre neveztünk-ebből mi lesz... Összesen 43 induló, ebből 17-en  vállalták a két kört, öten a hármat (minden tiszteletem az övék). Együtt rajtolt a mezőny és számomra nagy élmény volt igazi kerékpárversenyzők közt nekivágni életem első bringás versenyének. A technika, a felszerelés olyan volt, mintha másik bolygón lennénk(mit is akarok én itt ezzel a kempigbiciklivel?). Az első szakasz egy jó kis domb volt, ami kissé széthúzta a mezőnyt, középtájt haladtam, amikor egy lejtő után kikanyarodtunk egy füves, hosszú "teraszra" ahonnan olyan panoráma fogadott, hogy teljesen elfelejtettem, hogy versenyen vagyok. Lelassítottam, néztem a Balatont, a túlpart párába bújt hegyeit és az alattam húzódó rendezett szőlőbirtokokat mögöttük majdnem egész Lellével. Kicsit odébb a Koppány völgye és Lengyeltóti irányába tárult elém hasonló látvány. Közben elsuhant mellettem jó néhány bicajos, mire feleszméltem, hogy most nem azért vagyok itt, hogy nézelődjek. A táj végig gyönyörű volt, még akkor is, amikor nagyon nehéz emelkedőn kellett haladni. Szőlőlugasok és erdei szakaszok váltották egymást. A sporttársak jó fejek, vigyáztak és figyeltek egymásra, ha valaki bajba került, segítőkészen kérdezték, szüksége van-e valamire. Talán nem is egymást, hanem az órát és a domborzatot akarták legyőzni. Domborzat pedig volt(400 méter körüli szintkülönbségeket rebesgettek). Az én "Zselichez szokott" lábamnak több emelkedő is nehéznek tűnt, de egyik sem volt teljesíthetetlen -egy kivételével, amin mindenki tolta, vagy vitte a bicajt, de a tetején frissítővel vártak a rendezők és mindenkihez volt bíztató szavuk.

Két "csapattársam" úgy döntött, hogy "elég az egy kör" és nem fejezték be a versenyüket, Pisti -aki a legedzettebb és legtapasztaltabb köztünk- negyedik lett, igen szoros hármas hajrában 2óra 9 perces idővel, másodperc töredékével lecsúszva a dobogóról, nekem pedig a hetedik hely jutott 2 óra 26 perccel. Új élmény,  jó társaság, csodaszép táj, gyönyörű idő, kihívás, bíztatás, taps és komoly de jóízű fáradtság jutott mára. Sok tapasztalatot szereztem és ismét rádöbbentem, hogy "meg kéne tanulnom biciklizni"... A depó, a pálya, a szervezés, a hangulat, na meg persze a bográcsban főzött finomság is nagyon tetszett.

Örülök, hogy részt vehettem egy ilyen versenyen és mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbálja ki!

 

2011.09.17. "Postás úton" 46km

Kis létszám, ideális kerékpáros idő és a Zselic legszebb részei. Minden a terv szerint zajlott, Töröcskei-tó, Postás út, Ropoly, Kardosfán a "büfében" egy frissítő, Hindai Bérc, ahol nyitva volt a torony és a környék legmagasabb pontjához méltó kilátás várt ránk, aztán hazafelé még a Tókaji parkerdő forrása is belefért. Kellemes délutánt töltöttünk együtt, laza, beszélgetős, nézelődős tempóban. Ilyen legyen minden túra, csak kicsit nagyobb létszámmal...

 

2011.09.03. "Petörke- kis kerülővel" 42km

Öten gyűltünk össze a kellemes időben és az eredeti terv szerint haladtunk a Kaposdada felé vezető földúton, amikor demokratikus döntés született: menjünk kicsit többet, mert jó a csapat... Tetszett mindenkinek az ötlet, hogy Mátyás-kútig földúton, komoly domborzat nélkül, szép tájon végigkerekezzünk. Kaposszerdahely, Szenna, Patca, Szilvás fölött végighaladva többnyire árnyékban vezetett az út, aztán egy jó kis lejtőn-ami helyenként még sáros volt- megérkeztünk a Mátyás-kúti forráshoz és megpihentünk egy kis időre. Pihenő után folytattuk -volna- utunkat, de a pókok elállták... :) Egyik túratársunk lelkesen emelte át a bicajt az előtte feszülő hálón, nehogy elszakítsa, aztán úgy bujkált alatta, mint az ékszertolvajok a múzeum lézernyalábjai között. Persze a többiek sem akartak ebből kimaradni -hiába, egy bolond százat csinál... :)   Vidáman gurultunk tovább Bánya felé, aztán Petörkén pihenő és Kaposdada-Tókajpuszta-Kaposvár irányban haza is érkeztünk -kivéve Ritát, aki nem először túrázik velünk és Nagyberkiből teker a gyülekezőhelyig, aztán a túra végeztével haza (40km plusz...).

Kellemes domborzat, laza, kirándulós tempó és -elsősorban Oszkárnak köszönhetően- végig jó hangulat, nevetés, és persze a mindíg csodás zselici táj tette emlékezetessé a túrát. Remélem, sok ilyenben lesz még részem.

 

2011. 08.06. 80km.

Az időjárás ismét nem volt a barátunk, a sár miatt más útvonalat jelöltünk ki-végig aszfaltúton, de hosszabb távon.

Összesen tíz fős csapatunk Sántosig együtt haladva csodálta a réten békászó 25 db gólyát és az erdészeti útra érve két csoportra osztódott. Ketten leszakadtak tőlünk, de ugyanarra tekertek és a pihenőknél találkoztunk is velük. Bőszénfáig a tájban gyönyörködtünk, utána a szarvasfarm lakói, a gombaszedők vargányával púposra pakolt kosarai, az érintetlen, védett erdő és a domborzat adott élményeket.

Jó hangulatban, beszélgetve, szinte azonos tempóban tudtunk haladni egészen a Petörke-tóig, ahol az elmaradhatatlan zsíros kenyér és frissítő után a már szinte megszokott dombokon érkeztünk haza Szenna és Tókajpuszta felől Kaposvárra. 80 km tekerés, új élmények, új ismerősök és a csodaszép, friss illatú, párás Zselic tette kellemessé a szombat délutánt. Remélem, sok hasonlóban lesz még részem.